Szemerédi Endre matematikus Abel-díjat kap

2012. május 22-én vette át – második magyarként – Szemerédi Endre a matematika Nobel-díjának is nevezett Abel-díjat az Oslói Egyetemen rendezett ünnepségen. A díjat következőképp indokolta a díjbizottság: „a diszkrét matematikához és az elméleti számítástechnikához való alapvető hozzájárulása, valamint azon mélyreható és hosszú távú hatás elismeréséül, amit ez a hozzájárulás gyakorol az additív számelméletre és az ergodelméletre”.

Szemerédi Endre 1940. augusztus 21-én született Budapesten. Az Arany János Gimnáziumban tett érettségit, ezután az orvosi egyetemen kezdte meg tanulmányait. Az orvosi képzést félbehagyva, kis kitérővel az Eötvös Loránd Tudományegyetem matematika–fizika szakára iratkozott be 1960-ban. Itt Turán Pál számelméleti óráján kapott kedvet a matematikai kutatásokhoz, és Erdős Pál biztatására kezdett kombinatorikával foglalkozni. Az egyetemen 1965-ben szerzett diplomát, ezt követően MTA Matematikai Kutatóintézetben kezdett dolgozni, amelyhez a mai napig kötődik. Kandidátusi fokozatát a Moszkvai Lomonoszov Egyetemen szerezte meg 1970-ben Israel M. Gelfand irányításával. A tudományok doktora fokozatát Pozitív sűrűségű sorozatokban előforduló számtani sorokról című művével nyerte el 1974-ben. Ekkortól vendégoktatóként számos külföldi egyetemen megfordult, például a kaliforniai Stanford Egyetem (1974), a montreali McGill Egyetemen (1980), a Dél-Karolinai Egyetemen (1981–83) és a Chicagói Egyetemen (1985–1986). 1986 óta az amerikai Rutgers Egyetem professzora. A Magyar Tudományos Akadémia 1982-ben választotta levelező, 1987-ben rendes tagjává. 2010 óta az Amerikai Tudományos Akadémia tagja.

Szemerédi legnagyobb hatású munkája az 1975-ben az Acta Arithmetica című folyóiratban jelent meg On Sets of Integers Containing No k Elements in Arithmetic Progression címmel. A matematikus ebben a cikkben az Erdős Pál és Turán Pál által 1936-ban megfogalmazott – évtizedekig megoldatlan – sejtését bizonyította. A sejtés szerint az egész számok bármely pozitív sűrűségű sorozata tartalmaz akármilyen hosszú számtani sorozatot, vagyis ha egy kellően sok elemet tartalmazó számhalmazból választunk ki egy kisebb halmazt, abban találunk olyan elemeket, amelyek számtani sorozatot alkotnak. A bizonyítást ma már Szemerédi-tételnek nevezik, amely nagy hatással volt a modern diszkrét matematikára, ergodelméletre, számelméletre és elméleti számítástechnikára. Emellett a tudományterületre jelentős hatást gyakorolt a Szemerédi–Trotter-tétel, illetve a Szemerédi-regularitási lemma.

Szemerédi munkásságát az elmúlt évtizedekben számos magas rangú díjjal ismerték el. Az Abel-díj mellett többek között, Pólya-díjat, Leroy P. Steel-díjat, Rolf Schock-díjat, Széchenyi-díjat, Prima díjat, illetve Akadémiai Aranyérmet kapott, valamint a Magyar Érdemrend nagykeresztje és a Magyar Szent István-rend kitüntetésekben részesült.

Szemerédi Endrét kivételes matematikusi gondolkodásmód jellemzi. Erről így írt Szemerédi 80. születésnapján tanítványa, Sárközy Gábor: „Endre nem úgy dolgozik, mint mások. Általában a matematikusok logikai lépésekben, levezetésekben gondolkoznak; nem így Endre. Számára a matematika szinte olyan, mint a képzőművészet […]. Nem precíz bizonyításokban gondolkozik, hanem „érzi”, „látja”, hogy ennek így kell lennie, „ott lesz egy sűrűsödés”. És általában 2 hét kemény munka után […] az ember rájön, hogy igaza van.”

Ajánlott irodalom