Az 1990-es évek közepére végbement a rendszerváltozás a felsőoktatás és a kutatás terén is. Az 1993-ban meghozott felsőoktatási törvény visszaadta az egyetemek autonómiáját, és ezzel összefüggésben a tudományos minősítés, tehát a doktori fokozatok (PhD, DLA) odaítélésének jogát az egyetemeknek. Ezzel párhuzamosan az Akadémia az 1994-es jogszabállyal autonóm köztestületté vált, elveszítve az államigazgatási jogosítványait és a tudományos fokozatszerzés folyamatában betöltött szerepét.
Annak ellenére azonban, hogy az állampárti struktúrák megváltoztatása végbement, az a tudomány továbbra is alulfinanszírozott volt. Az általános béremelésre a felsőoktatás és kutatás terén sem volt lehetőség, ez pedig a tehetséges tudósok külföldre távozásának vagy a pálya elhagyásának veszélyével fenyegetett. Emiatt vetődött fel egy olyan ösztöndíj létesítése, amely legalább a legkiválóbb fiatal tudósokat támogatni tudja, és ezzel a hazai tudományosság keretein belül képes tartani őket. Az ötlet megvalósítását Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke is szorgalmazta, például az Országgyűlés 1996. decemberi plenáris ülésén, amikor a magyar tudomány helyzetéről számolt be jelentésében. Erről így beszélt: „[…] én a magam részéről egy Bolyai-ösztöndíjrendszert javaslok, amelyik a PhD három éve után, de az akadémiai doktori fokozat elnyerése előtt álló kutatói nemzedéknek az itthon tartása és megtartása mellett szól”. Az akadémiai elképzelések azt is célozták, hogy az egyetemi doktori fokozat (PhD) és az MTA doktora cím megszerzése között legyen valamilyen összekötő kapocs, amely a tudományos utánpótlást szolgálja.
A kormányzat szakpolitikai elképzelései nem álltak távol Glatz javaslatától, így nem sokkal később, 1997 szeptemberében megszületett a kormányhatározat a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj megalapításáról. Az ösztöndíj alapításában és kidolgozásában Gergely János immunológus akadémikus játszott jelentős szerepet, aki 1998 és 2007 között a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj Kuratóriumának elnöki tisztségét is betöltötte.
Az így létrejött Bolyai-ösztöndíjat a fiatal (1997-től: 40, 2002-től 45 év alatti, 2023-tól a gyermekek után igényelhető korkedvezmény lehetőségével kiegészítve) tehetséges kutatók anyagi támogatására az MTA köztestülete keretében létrehozott Kuratórium ítéli oda nyilvános pályázati rendszerben, határozott időre (1, 2 vagy 3 év). A Kuratórium 1998-as megalakulása óta évente hirdeti meg, bírálja el és ítéli meg az ösztöndíjpályázatokat 11 szakértői kollégium közreműködésével. Az ösztöndíjra tudományos munka megírásával vagy azzal egyenértékű kutatási projektben létrehozott alkotás elkészítésével lehet pályázni. A Kuratórium értékeli is az elkészült pályázatokat az ösztöndíjas időszak végén. Így a „kiemelkedő” szakmai minősítést kapó ösztöndíjasoknak Bolyai Emléklapot adományoz, akik közül legfeljebb 14 főnek pedig MTA Bolyai Plakettet ítél oda. Az ösztöndíj elnyerését tanúsító oklevél, a Plakett és az Emléklap átadására a Bolyai-nap keretében kerül sor.
A kutatási ösztöndíj presztízsét mutatja, hogy 1998 és 2021 között összesen (nagyjából 15000 fő pályázó közül) 4428 fő nyerte el az ösztöndíjat, nagyjából egyharmad-egyharmad arányban a bölcsészet- és társadalomtudományok, a matematikai- és természettudományok és az élettudományok területén. Az ösztöndíjasok egy része később megszerezte a MTA doktora címet, és többen lettek a Magyar Tudományos Akadémia tagjai.
Ajánlott irodalom
- A Bolyai János kutatási ösztöndíj kuratóriumának elemzése. Magyar Tudomány 49. (2004) 1. 106–113. https://real-j.mtak.hu/1916/1/2004-01.pdf
- Kiss Mihályné Németh Ágnes (szerk.): A Kiválóság a kutatásban a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj 25 éve (2022). Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 2022. https://mta.hu/data/dokumentumok/Bolyai-konyv_2022_nyomda-NET.pdf