Elkészül Kornai János kritikai műve a szocialista gazdaságról, „A hiány”

Kornai János közgazdász 1978. április 21-én tartotta meg levelező tagsági székfoglalóját, melynek címe A hiány újratermelése volt, majd 1979-ben megjelent Economics of Shortage című műve a Stockholmi Egyetem kiadásában. A könyv a szocialista tervgazdaságok működésének első átfogó kritikai modelljét adta. A könyv nem csupán a magyar, hanem a nemzetközi közgazdasági gondolkodásban jelentős eredménynek számított, mivel a hiányt mint a szocialista gazdaság rendszerszintű működésének strukturális következményét írta le, túlmutatva a jelenség átmeneti vagy helyi zavarként való megfogalmazásán. Koncepciója konkrét politikai jelentőségét az adta, hogy a kínai kommunista állam gazdasági reformjának tudományos megalapozottságot és magyarázatot adott. A munka később számos nyelven, többek között franciául, kínaiul és lengyelül is megjelent, magyarul 1980-ban – bizonyos, politikailag érzékeny részek kihagyásával – adták ki.

Kornai János pályafutásának első időszaka kevéssé a tudósképzés megszokott módjait, hanem inkább a formálódó kommunista rendszer politikai logikáját követve formálódott. Habár 1945-ben beiratkozott a Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–történelem szakára, azt nem végezte el. Ugyanakkor tudásából nem hiányzott a megszerzett egyetemi diploma, mivel tanulmányait a magas presztízzsel bíró Reichsdeutsche Schule tizenkét évfolyamos osztályában végezte. 1944-ben munkaszolgálatra sorozták be, ahonnan megszökött, majd bujkált. 1945-ben érettségizett a kiskunhalasi református gimnáziumban. Ebben az évben a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (MADISZ) budapesti központjának munkatársa lett.

Az eredetileg bölcsész érdeklődésű Kornai figyelme ezt követően fordult Marx művei felé, amelyeknek leginkább közgazdasági aspektusai érdekelték. Így érdeklődésének és kapcsolatrendszerének köszönhetően 1947-ben az állami propaganda legfőbb közvetítőjének számító Szabad Nép gazdasági szerkesztőjének nevezték ki. Pozíciójának köszönhetően részt vehetett a Gerő Ernő által elnökölt Államgazdasági Bizottság ülésén, ahol hamar és testközelből megismerkedhetett a tervutasításos rendszer hiányosságaival. 1955-ben tapasztalatait egy kritikus cikk formájában tette közzé, amely állásából való eltávolításához vezetett.

Kornai 1953-ban a Tudományos Minősítő Bizottság (TMB) levelező aspiránsa lett, és 1956-ban „A túlzott centralizáció és az anyagi érdekeltség egyes problémái” című disszertációjával megszerezte a közgazdaságtudományok kandidátusa fokozatot. Kornai 1955 és 1958-tól az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének kutatója, majd 1958–60 között a Könnyűipari Tervező Iroda munkatársa, 1960–63-ban a Textilkutató Intézet osztályvezetője, 1963–67-ben az MTA Számítástechnikai Központjának osztályvezetője, 1967-től újra az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének kutatóprofesszora volt. Ezekben az években elsősorban a többszintű gazdasági tervezés ellentmondásait, a vállalatok viselkedését és az állami beavatkozások torzító hatásait vizsgálta. Ezek a kutatások megalapozták azt az elméleti keretet, amelyre A hiány modellje épült: eszerint a szocialista gazdaság nem „rosszul működő piac”, hanem saját logikával rendelkező, tartós hiányra épülő rendszer. 

Kornai 1976-tól az MTA levelező, 1982-től rendes tagja volt, és később is aktív szerepet vállalt az Akadémia életében. A szakmában nemzetközileg elfoglalt tekintélyes szerepéről tanúskodik, hogy a Harvard Egyetemen 1986-tól betöltött professzori pozíciója mellett több tudományos Társaság, például a Brit Akadémia, a Svéd Királyi Akadémia, a Finn Tudományos Akadémia és az Orosz Tudományos Akadémia tagjává választották.

Ajánlott irodalom