Megjelenik Szabó Árpád fő műve a görög matematika kibontakozásáról

1969-ben német nyelven Anfänge der griechischen Mathematik címmel jelentet meg Szabó Árpád (1913–2001) klasszika-filológus, tudománytörténész legfontosabbnak tartott, addigi matematikatörténeti kutatásai összegzésének tekinthető műve. A könyv több mint egy évtizeddel később, rövidített formában magyarul is megjelent. Szabó kötetének fő megállapítása, hogy a deduktív érvelés térnyerése nem magától következett be a görög matematikában, hanem mindezt a görög filozófiában a Kr. e. 6. században végbemenő szellemi átalakulások készítették elő. A kötetben leírt folyamatok jelentősége a jelenben is érzékelhető, ugyanis az általános vagy már bizonyított törvényszerűségekből specifikus állításokra következtető gondolkodás a tudományos igényű érvelési és bizonyítási módok egyik, napjainkban is legismertebb formáját hozta létre.

Szabó klasszika-filológiai egyetemi tanulmányait a Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte 1931 és 1935 között, majd Frankfurtban a Johann Wolfgang Goethe egyetemen habilitált 1938-ban. A háború kitörése előtt visszatért Magyarországra, és 1940-től a debreceni Tisza István Tudományegyetem Görög Filológiai Tanszékének professzori állását töltötte be annak 1948-as megszűnéséig. 1948 és 1956 között az ELTE Ókortudományi Intézetének tanszékvezetője volt. Pályájának ezen első időszakában főként a klasszikus görög kor történeti és irodalmi problémái foglalkoztatták, monográfiája jelent meg többek között Periklész kora (1942), Sokrates és Athén (1948) és Homéros (1954) címmel.

1945-től tagja volt a Magyar Kommunista pártnak, majd a Magyar Dolgozók Pártjának, és az új rendszer politikai ideológiájának megfelelő gimnáziumi tankönyvek megírásában is részt vett, az MDP-ből 1952-ben Sztálin és a szovjet klasszika-filológusok kritizálása miatt kizárták, majd 1957-ben az forradalom alatti tevékenysége miatt eltávolították az egyetemi állásából. Matematikatörténeti kutatásait már ezt megelőzően megkezdte, ez tette számára lehetővé, hogy egy jóval kevésbé átpolitizált tudománnyal foglalkozó, nem oktatási intézményben munkát kaphasson.

1958-ban Rényi Alfréd, a Magyar Tudományos Akadémia Matematikai Kutatóintézete igazgatója segítségével kaphatott új állást. Rényi szívesen segített a nehéz helyzetbe kerülőkön, és komolyan érdeklődött a görög kultúra iránt. Szabó Árpád ettől kezdve a matematika- és csillagászattörténeti kutatásainak szentelte minden idejét és energiáját.

Az itt végzett kutatásai és az abból született, elsősorban német nyelvű publikációi szereztek számára széleskörű nemzetközi hírnevet. Meghívásai teljesítésében komoly támogatást kapott a kutatóintézettől. 1961-ben Kelet- és Nyugat-Németországban tartott előadásokat, majd a következő évtől kezdve visszatérő vendég volt többek között Olaszországban, Izraelben, Londonban, Párizsban, Hollandiában és a skandináv államokban is. Főműve 1969-es megjelenése után az Egyesült Államokba – többek között a Stanford és Princeton egyetemre, Chicagóba, New Yorkba, Marylandbe – és Japánba is több alkalommal hívták meg vendégprofesszornak. A görög matematika kibontakozásáról írott kötetét angol (1978), japán (1978), magyar (1978) és görög (1973) nyelvekre is lefordították. Matematikatörténeti munkásságának tárgyalására az UNESCO 1978­ban Pisában önálló konferenciát szervezett, és az 1970-es évek második felétől számos külföldi tudományos intézmény tagjává is választották. 1979-ben az MTA II. Filozófia és Történettudományok Osztályának levelező, majd 1990-ben rendes tagjává választották, 1991-ben pedig rehabilitálása után visszakapta egyetemi tanári címét. 1994-ben Gazda Istvánnal megalapították a Magyar Tudománytörténeti társaságot. Munkásságát Akadémiai Díjjal (1964), Apáczai Csere János-díjjal (1992) és Széchenyi-díjjal (1993) ismerték el.

Ajánlott irodalom