Dudich Endre zoológust visszaminősítése után másodszor is az Akadémia rendes tagjává választják

Dudich Endre (1895–1971) zoológus, egyetemi tanár, a 20. századi zoológia kiemelkedő alakja volt, aki a magyar barlangi élettani kutatások és állattársulástan megalapítójaként, valamint több akadémiai kutatóintézet alapító tagjaként írta be magát a magyar tudománytörténetbe. Pályája azért is emlékezetre méltó, mivel a 20. század közepének politikai átrendeződései és ezek következtében az MTA-ból való kizárása, majd újrafelvétele miatt négy alkalommal (1936-ban, 1941-ben, 1951-ben és 1964-ben) tarthatott akadémiai székfoglaló beszédet. Utolsó alkalommal éppen 1965-ben A Duna állatvilága és problémái címmel.

Dudich egyetemi tanulmányait – frontszolgálat miatti megszakítással – 1913 és 1920 között folytatta Eötvös kollégistaként a Budapesti Tudományegyetem természetrajz–földrajz szakán, de doktorátusát már 1922-ben szerezte Szegeden. 1919 és 1934 között a magyar Nemzeti Múzeum Állattárának munkatársa volt. Először bogarak kutatásával kezdett foglalkozni, majd általánosabban az ízeltlábúak alak- és rendszertanát és az 1930-as évektől az aggteleki és a Baradla-barlang barlangbiológiáját is vizsgálta. Kutatási érdeklődése szerteágazóságát mutatja, hogy a Rockefeller Alapítvány ösztöndíjasaként Nápoly mellett folytatott tengerbiológiai kutatásokat.

Pályája gyorsan ívelt felfelé, 1932-ben az MTA levelező tagjává választotta, majd 1934-ben kinevezték a Pázmány Péter Tudományegyetemen az állattan professzorának, ahol az Állatrendszertani Tanszék megalapítása után nekilátott a modern állatrendszertan és állatföldrajz oktatásának. 1941-ben az MTA rendes tagjává választották. 1949-ben azonban, az MTA szervezeti átszervezése és tagsága politikai szempontok szerinti megrostálása során a hívő és széleskörű nyugati kapcsolatrendszerrel bíró Dudichot visszaminősítették az MTA tanácskozó tagjává. Ezt a tagsági formát pontosan azon levelező és rendes tagok számára hozták létre az új alapszabály elfogadásakor, akiknek személyes világnézete, vagy korábbi, az új rendszer szempontjából inkrimináló kutatási témái miatt a tudós társaság új vezetése kevésbé tartott igényt a munkájára.

A tudományos közösség számos – magyar és külföldi – tagja nehezményezte Dudich eltávolítását, ebből és kiemelkedő munkájából adódóan már 1951-ben megkezdődhetett rehabilitációja, amikor a testület levelező tagjai közé választották. Habár már 1958-tól több alkalommal jelölte a biológiai osztály, rendes tagságát csak 1964-ben nyerhette vissza, amikor az elnökség is felvette a jelöltek listájára. Ennek ellenére az ötvenes években is aktívan kutatott, valamint két intézet megszervezése is az ő nevéhez is fűződött. Egyrészt a Duna állatvilágának kutatására létrehozott alsógödi Dunakutató Állomás ötlete is tőle származott, amelynek 1958 és 1970 között vezetője, majd egészen haláláig tanácsadója maradt. Emellett a Baradla-barlangban 1958-ban létrehozott barlangi laboratórium megszervezésében is részt vett és szakmai irányítását is ő látta el élete végéig.

Pályafutása során nem csak kutatóként tevékenykedett: számos tudományos társaság, többek között a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ) Karszt- és Barlangkutató Bizottságának és a Magyar Biológiai Társaságnak, az MTA Zoológiai Bizottságának, majd élete végéig az MTA Hidrobiológiai Bizottságának elnöke volt. 1935-ben tagjává választotta az Österreichische Gesellschaft für Höhlenforschung, majd 1961-ben a bécsi Zoologisch-botanische Gesellschaft. Egyetemi munkája során a fiatalabb zoológus generáció kineveléséből is kivette a részét.

Ajánlott irodalom: