Szegeden megalakul az első területi akadémiai bizottság

1961-ben a Szegedi Akadémiai Bizottság (SZAB) megalakulásával létrejött az első területi akadémiai bizottság, azaz az Akadémia regionális tudományos céljainak megvalósításához hozzájáruló, az egyes régiók tudományos és közéletében kulcsszerepet játszó testület.

Az államszocialista rendszer kiépülésével a tudományszervezés alapelvei is jelentősen átalakultak. Az új politikai rendszer célja a tudomány demokratizálása volt, amely megvalósításához a tudományos tevékenység földrajzi kiterjesztése és decentralizálása elengedhetetlen volt. Ehhez a fővároson kívüli kutatóbázisokra volt szükség, amely összehangolta és egyúttal az akadémiához is kapcsolta a vidéki kutatók munkáját. A SZAB megalapításáról a Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége a 136/1961. számú határozatával döntött. Az elnöki teendőkkel Budó Ágostont fizikust, az MTA rendes tagját bízták meg, a 26 fős alapító testületben pedig olyan ismert akadémikus tudósok kaptak helyet, mint Ábrahám Ambrus zoológus, Szőkefalvi-Nagy Béla matematikus és Kalmár László matematikus. A szervezet működését már megalakulása évében szakbizottságokra tagolták, öt ilyen testület jött létre, amely a legkülönbözőbb kutatási területeket is képes volt lefedni: Társadalomtudományi; Matematika-Fizika-Kémiai; Agrár és Földtudományi; Biológiai, Elméleti Orvostudományi és Gyógyszertudományi, valamint Gyakorlati (Klinikai) Orvostudományi szakbizottság.

Egy-egy területi bizottság feladata az adott, több megyéből álló régió területén kialakított független, vagy termelőegységekhez kötött kutatási intézmények, akadémiai kutatóintézetek és vidéki egyetemek tudományos munkáját igyekezett koordinálni, tervezhetővé, átláthatóvá és ellenőrizhetővé tenni. A folyamat kezdeti lépéseként Szegeden (1961), majd Pécs (1969), Veszprém (1972) és Debrecen (1976) városaiban hoztak létre területi bizottságokat, amelyeket később Miskolc (1979) követett.

A területi bizottságok jelentős önállósággal rendelkező tudományos testületekként működnek, saját székházuk révén pedig alkalmas helyszínt biztosítanak tudományos konferenciák, szakmai egyeztetések és közösségi események számára. Lokális beágyazottságuk jelentőségét jól mutatja, hogy a SZAB a rendszerváltást közvetlenül megelőző időszaktól a déli országhatáron átívelő tudományos kapcsolatok működtetésében is kezdeményező, majd vezető szerepet tudott vállalni. A szorosabb lokális tudományos együttműködés lehetősége Jugoszláviával 1988-ban nyílt meg, amikor a Szegedi Akadémiai Bizottság Újvidéken együttműködési megállapodást írt alá a Vajdasági és a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémiával. Noha a délszláv háború ezt hamarosan megszakította, a kezdeményezést mintegy tíz évvel később, az 1990-es évek végén újraélesztették, amikor a SZAB szoros kapcsolatokat alakított ki a Vajdaság, Marosvásárhely és Temesvár kutatóival, mely együttműködés egyik fontos fóruma lett az évente megrendezett Nemzetközi Interdiszciplináris Regionális Konferencia.

1990-ig a területi akadémiai bizottságok elnökségi bizottságként működtek, így elnökét és tagjait az MTA Elnöksége jelölte ki, de az 1990-es tisztújítás után a tagok egy részét már választás útján delegálták a szakbizottságok. Az 1994-es akadémiai törvény köztestületté nyilvánította az MTA-t, ezzel lehetővé téve, hogy a SZAB és a többi területi bizottság közgyűlésének tagjai között a nem akadémikus, de tudományos minősítéssel rendelkező képviselők is helyet kapjanak.

Ajánlott irodalom