Bibó István akadémikus, államminiszter kiáltványa a körbezárt Országházból a forradalom védelmében

Bibó István (1911–1979) jogász, politikatudós, a harmadik Nagy Imre-kormány államminisztere a 20. század egyik legfontosabb politikai gondolkodója volt. Miután 1956. november 4-én hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak a Magyar Népköztársaság ellen, a tankok által körbezárt Országházban maradt Bibó István, mint a törvényes magyar kormány egyetlen tagja, nyilatkozatot intézett a magyar néphez.

Bibó István többgenerációs – ahogy ő maga is írta – mezővárosi értelmiségi családba született. A középiskolai tanulmányait Szegeden folytatta, miután édesapját 1924-ben a Ferenc József Tudományegyetem Könyvtárának igazgatójának nevezték ki. A szegedi piarista gimnáziumban osztálytársa volt Ortutay Gyula későbbi néprajzkutató és kultuszminiszter. Bibó a szegedi egyetemen állam- és jogtudományt hallgatott, majd 1934-ben szerzett diplomát. Az egyetemi évei alatt jó kapcsolatot alakított ki Erdei Ferenccel, és megismerkedett a parasztság hétköznapi életét és nehézségeit feltáró szociográfia műfajával és a falukutató mozgalommal. A barátságokon túl Bibóra az édesanyja, Graul Irén volt jelentős hatással, akinek humanizmusa és demokratikus társadalomfelfogása komolyan befolyásolta Bibó politikai nézeteit.

Rövid ideig tartó külföldi tanulmányait követően Bibó hazatért Magyarországra, a tisztviselői munkája mellett kapcsolatban állt baloldali értelmiségiekkel, és segítette a Márciusi Front munkáját. A nyilas hatalomátvételt követően letartóztatták, majd a háború végéig apósa, Ravasz László református püspök segítségével rejtőzött el. A háború lezárását követően, Erdei Ferenc hívására, a Belügyminisztériumban helyezkedett el. Az Akadémia 1946-ban levelező tagjává választotta. A székfoglaló előadását 1947. január 13-án tartotta Az államhatalmak elválasztása egykor és most címmel, amelyben a politikai hatalomgyakorlás történetét vizsgálta. Bibó tudományos munkásságának központi kérdése volt a politikai hatalom működése, a demokrácia és a hatalomkoncentráció erkölcsi problematikája. Az Akadémia átalakítását követően, 1949-ben tanácskozó taggá minősítették vissza és 1989. május 9-én rehabilitálták a többi tanácskozó taggal együtt. Bibó 1946-tól a Szegedi Tudományegyetemen oktatott, állásából 1950-ben elbocsátották. Ezt követően az ELTE Egyetemi Könyvtárban helyezkedett el, ahol az 1956-os forradalom kitöréséig dolgozott.

Bibó a forradalom során részt vett a volt Nemzeti Parasztpárt, a Petőfi Párt újjászervezésében. Az Országházban fogalmazott kiáltvány szövegében a megszálló hatalom és egy esetlegesen létrehozott bábkormány hatalmának el nem ismerésére és passzív ellenállásra szólította fel a magyar népet. A legitim kormány egyetlen jogos külföldi képviselőjeként Kéthly Anna államminisztert jelölte meg, és felszólította az ENSZ-t, hogy lépjen fel a magyar ügy védelmében. A kiáltványt Bibó telefonon keresztül juttatta el az Egyesült Államok budapesti nagykövetségére. Bibó két napot töltött a szovjet fegyveres csapatok által megszállt Országházban. 1957-ben letartóztatták és egy évvel később a „népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésében való részvétel” vádjával bíróság elé állították, Göncz Árpáddal együtt. Az 1963-as amnesztia során szabadult, és a Központi Statisztikai Hivatal könyvtárában helyezkedett el. 1979-es halált követően jelent meg szamizdat kiadásban a Bibó-emlékkönyv, amely 76 szöveget adott közre a politikai ellenzék képviselőinek tollából.

Ajánlott irodalom