Az Akadémia kommunista átszervezése miatt addigi tagságuktól megfosztott akadémikusok emlékére

Magyarország a második világháborúból vesztes félként került ki 1945-ben. Az ország a kialakulóban lévő kétpólusú világrendben a szovjet érdekszférába került. Ennek megfelelően már korán megkezdődött a Szovjetunióban működő kommunista totális diktatúra magyarországi változatának fokozatos kiépítése.

A magyar kommunisták 1949-re vették át teljes mértékben a hatalmat. Eddigre megszüntették a többpártrendszert, a médiában kiépült a cenzúra, a gazdaságban bevezették a tervutasításos rendszert és megtörtént a társadalom autonómiájának felszámolása is többek között például az egyházak üldözésével vagy az egyesületek betiltásával.

A szovjet típusú átalakítást a Magyar Tudományos Akadémia sem kerülhette el. 1948 augusztusában létrehozták a Magyar Tudományos Tanácsot, amelynek a feladata a tudományos élet szocialista átszervezése volt. Itt készítették elő az akadémia átszervezését is, és ezzel szoros összefüggésben az akadémikusok átvilágítását is. (Ugyanakkor 1945 után az Akadémián belül is felmerült az a gondolat, hogy szükséges lenne a testület tagjait politikai szempontból átvilágítani – és az így nyert üres helyekre haladó szellemű új tudósokat beválasztani.) A Tudományos Tanács javaslatai alapján az Akadémia október 31-i összes ülésén elfogadták az új alapszabályokat, amelyben megjelent egy új tagsági forma is, a jogfosztó tanácskozó tagság.

Az addigi levelező, rendes vagy tiszteleti tagok közül azok váltak tanácskozó taggá, akikről tudni lehetett, hogy koruk, vagy politikai nézeteik miatt nem válnak a kommunista rendszer híveivé. A tanácskozó tagok ugyan részt vehettek egyes osztályüléseken és bizonyos kérdésekben is felszólhattak, de az akadémiai életben mellékszereplővé váltak. Az Akadémia korábbi 258 fős tagságából nagyjából 50%, vagyis 122 fő vált tanácskozó taggá. Az ötvenes évek során egy részük kandidátusi és/vagy tudományok doktora fokozatot kapott, míg néhányukat újra a tudós testület levelező vagy rendes tagjává választották, köztük például Baló Józsefet, Bulla Bélát, Dudich Endrét vagy Pattantyús Á. Gézát.

A testület tagságának további szűrését jelentette 17 illegálisan külföldön tartózkodó akadémikus tagságának felfüggesztése. Ezek mellett a Széptudományi Alosztályt is megszüntette az újjáalakult Akadémia; emiatt 13-an veszítették el tagságukat. További egy főt politikai okok miatt, míg másik két főt azért zártak ki, mert koncepciós perekben elítélte őket a bíróság. Így gyakorlatilag összesen 155 tudós akadémikus tagsága szűnt meg.

Az Akadémia által elfogadott új, 1949. októberi alapszabály 131 főben rögzítette az intézmény összlétszámát. A bent maradó 103 régi tag mellé 27 újat választott a közgyűlés, akik többsége kommunista elkötelezettségű volt, illetve néhányan az MDP politikai vonaláról kerültek be, például Révai József, Gerő Ernő vagy Andics Erzsébet.

Az új alapszabály után 1949 decemberében megjelent az Akadémiáról szóló 1949. XXVII. törvény is, és ezzel az új összetételű tudós testület az ország egész tudományos életének irányítójává vált. Ennek keretében feladatul kapta az ország tudományos tervének kidolgozását, a saját kutatóhálózat, illetve a tudományos minősítés új rendszerének kiépítését a kandidátusi és tudományok doktora fokozatok bevezetésével.

Az 1949-ben tagságuktól megfosztott vagy visszaminősített tagokat az 1989. májusi akadémiai közgyűlés rehabilitálta.

Ajánlott irodalom