Papp Simon geológust kőolajipari munkásságáért az Akadémia tagjává választják

A magyar kőolajipar megteremtésében játszott szerepe, azon belül is a Zala megyei olajmezők és az észak-erdélyi gázmezők feltárásáért, 1945-ben Papp Simon (1886–1970) olajgeológust az MTA levelező tagjai közé választotta. A Papp által feltárt olajkutak nemcsak ipari-közgazdasági, hanem tudományos szempontból is kiemelkedő jelentőségűek voltak, hiszen az 1930-as évek második feléig nem létező magyar kőolajkitermelést olyan szintre fejlesztette, hogy az ország a 20. század közepére már exportra is termelhetett. 

Papp geológiai tanulmányait Kolozsvárott végezte, majd 1911–1912-ben részt vett erdélyi gázmezők feltárásában, valamint az évtized végén a Dunántúlon folytatódó horvátországi, a Szávai és Mura-közi redőzések olajmezeinek azonosításában. Szakértelmére hamar felfigyeltek külföldön is, és a trianoni békeszerződés követő területelcsatolások révén ellehetetlenülni látszó hazai olajiparból külföldre szerződhetett. Az 1920-as években kutatott Kanadában, Új-Guineában, Angliában, Kanadában és az Egyesült Államokban, amely technikai tudását is jelentősen fejlesztette. 1932-ben külföldön felhalmozott tudásával együtt tért vissza Magyarországra, és egy évvel később megkezdte a trianoni országhatárokon belüli olajmezők felkutatását. Papp Simon által a budafapusztai boltozaton kitűzött 1. sz. kutatófúrás tárta fel 1937. február 9-én az első jelentős magyar kőolaj-földgázelőfordulást; ezt a napot tekinthetjük a magyar kőolajipar születésének. 

Papp Simonnak – nemzetközi szaktekintélyének és kapcsolatrendszerének köszönhetően – sikerült meggyőznie az amerikai Standard Oil Company vezetőit, hogy fektessenek be a magyar kőolajkutatásba és -kitermelésbe. Ennek nyomán alakult meg 1938-ban a Magyar–Amerikai Olajipari Rt. (MAORT), amely Papp vezető geológusi irányításával már 1937-ben jelentős földgáz- és kőolajlelőhelyeket tárt fel Zala megyében. Itt nyílt meg az első olajkút a trianoni Magyarország területén, és további kutak is hamar termelésbe álltak. Papp Simon nevéhez fűződik a zalai olajmezőket a fővárossal összekötő kőolajvezeték megépítése is, amely 1941-ben a korabeli Európa leghosszabb ilyen vezetéke volt, és kialakítása technikai bravúrnak számított. 

Röviddel akadémikussá választása után azonban a politikai viszonyok megváltoztak: a kommunista hatalomátvételt követően a MAORT államosítását kísérő koncepciós perben Pappot ipari szabotázzsal vádolták meg. 1948-ban halálra, majd életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték, és az MTA tagjai közül is kizárták. A per történetét Galgóczi Erzsébet 1984-ben kiadott Vidravas című regénye is feldolgozta. Noha Papp börtönbüntetése alatt is értékes földtani munkát végzett – többek között az 1951-ben feltárt nagylengyeli olajmező helyét is ő jelölte ki –, teljes tudományos rehabilitációjára életében nem került sor. Habár 1957 elején a forradalom után beinduló rehabilitálási folyamat eredményeként megkapta a föld- és ásványtudományok doktora fokozatot, akadémiai tagságát csak 1989-ben, posztumusz állították vissza, egy évvel később pedig Széchenyi-díjjal ismerték el életművét.

Ajánlott irodalom