Gróf Teleki Pál akadémikus kezdeményezésére elkészül Magyarország etnikai térképe a népsűrűség figyelembevételével

Hazánk egyik legnevezetesebb térképe, az ún. „vörös térkép” (Carte Rouge) – az első világháborút lezáró béketárgyalások egyik legismertebb dokumentuma – a Kárpát-medence nemzetiségi viszonyait mutatja. A térkép a magyar etnikumot a feltűnő vörös színnel ábrázolta, innen ered elnevezése is. Teleki Pál (1879–1941) erdélyi gróf, földrajztudós, akadémikus, államférfi, későbbi miniszterelnök munkája egy határozott cél érdekében jött létre. Teleki már 1916-ban, Románia az antanthoz való átállásával és a román csapatbetörésekkel szembesülve annak a véleményének adott hangot, hogy a történelmi Magyarország léte komoly veszélybe került. Mint később kiderült, Telekinek igaza volt: a Románia és az antant között már 1916-ban létrejött titkos bukaresti szerződés igen jelentős területi juttatásokat helyezett kilátásba a románoknak, akik nem csupán Erdélyre, de a Tiszántúl nagy részére is igényt formáltak. 1918. december 1-jén, a gyulafehérvári gyűlésen kimondták Erdély csatlakozását Romániához, 1919 elején pedig meg is kezdődött a román közigazgatás kiépítése. Ugyanakkor a magyarok pozícióit tovább gyengítette, hogy 1918 őszén Ausztria, a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság és Csehszlovákia is független állammá vált.

Teleki Pál úgy vélte, rendkívül lényeges, hogy Magyarország a lehető legalaposabban felkészüljön a közelgő béketárgyalásokra. Bár 1918 októberében ő is elkapta a spanyolnáthát, magát nem kímélve, saját tudományának eszközeivel a betegágyból is dolgozott. Ekkor született meg ugyanis a nemzetiségi térkép ötlete, amely a valóságos helyzetet bemutatva, a lehető legpontosabban ábrázolja az ország területét, hogy azután – remélhetőleg – a nemzetiségi viszonyokat figyelembe véve dönthessenek a tárgyalásokon. Az adatok alapvetően a Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal 1910. évi népszámlálási adataiból származtak. Az etnikumokat különböző színekkel jelölték, az alaptérkép 1:200 000 méretarányú volt.

A Károlyi Mihály vezette kormány jelentős összeggel támogatta a munkát, mint ahogy a Magyar Földrajzi Társaság, a Központi Statisztikai Hivatal és a Kereskedelmi Minisztérium is segítséget nyújtott. Telekinek közvetlen munkatársa volt az akadémikus báró Nopcsa Ferenc geológus, emellett körülbelül ötvenen, többek között iparművészeti főiskolai hallgatók is önkéntes munkával járultak hozzáa térkép elkészítéséhez.

A megfeszített munka nyomán 1919 februárjára elkészült a térkép. Teleki igyekezett felhasználni nyugati kapcsolatait, számos ismerőséhez elküldte az anyagot, remélve, hogy ezeken az informális forrásokon keresztül is előmozdítja a magyarság ügyét. Közben az antantmissziók is megjelentek Magyarországon, és világossá vált, hogy szükség lesz egy jobban használható, kisebb arányú, sokszorosítható térképre. Így készült el a Carte Rouge végleges formája, 1:100 000 méretarányban. A térkép tárgyilagosságát, szakszerűségét az antanthatalmak is elismerték, mint ahogy Teleki kiváló szakmaiságát is.

A magyar békedelegáció, gróf Apponyi Albert vezetésével, 1920. január 14-én adta át megbízóleveleit. Teleki Pál fődelegátusként volt a küldöttség tagja. Január 16-án Apponyi nagyszabású, komoly feltűnést keltő francia, angol és olasz nyelvű beszédet mondott, amely tényleges eredményt mégsem hozott. Lloyd George brit miniszterelnök – a meghallgatás rendjének ellenére – kérdést intézett Apponyi grófhoz az elszakítandó területeken maradó magyarsággal kapcsolatban. Válaszában a magyar küldöttség vezetője bemutatta a vörös térképet, és annak segítségével magyarázta el a helyzetet és a várható kilátásokat. A békekonferencia döntéshozói tudomásul vették, hogy nagyjából 3 millió 400 ezer magyar idegen állam fennhatósága alá kerül.

A vörös térkép a második világháborút követően évtizedekig tiltólistára került Magyarországon, mert a sovinizmus és az irredentizmus bizonyítékát látták benne.

Ajánlott irodalom