Herceg Batthyány-Strattmann Lászlót, a szegények orvosát az Akadémia igazgatósági tagjává választják

Herceg Batthyány-Strattmann László (1870–1931) életműve és gyógyító tevékenysége sajátos metszéspontját képezi az orvostudomány modernizációjának, a keresztény karitatív eszménynek, valamint a közegészségügyi intézményrendszerben a századfordulón egyre erőteljesebben megmutatkozó szociális gondolatnak. A társadalom legelesettebb tagjait segítő tevékenysége miatt a „szegények orvosa”-ként ismertté vált Batthyány-Strattmannt munkássága elismeréseként 1915-ben a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagjává, 1917-ben pedig tiszteleti tagjává választották.

1870-ben született Dunakilitin, ifjabb gróf németújvári Batthyány József császári és királyi kamarás, Vas vármegye örökös főispánja és Batthyány Ludovika hatodik gyermekeként. A Batthyány-Strattmann nevet 1915-től használta, miután unokabátyja, Batthyány-Strattmann Ödön halála után 1914-ben megörökölte a körmendi hitbizományt és a hercegi címet. Tanulmányait a bécsi és kalocsai jezsuitáknál végezte, és már ezekben az években kitűnt természettudományok iránti érdeklődése. Középiskolai tanulmányai befejezését követően a bécsi gazdasági főiskola, majd a bécsi egyetem hallgatója lett, ahol 1896-ban szerzett kémiából doktorátust. 1896-ban iratkozott be az orvosi karra, ahol 1900-ban avatták orvosdoktorrá.

Orvosi pályáját bécsi kórházi gyakorlattal kezdte, de hamarosan saját finanszírozású kórházat alapított Köpcsényben (ma Kittsee, Ausztria). Az intézmény a korszakban szokatlan technikai felszereltséggel működött. A kórházalapítás elsősorban filantróp gesztus volt. Batthyány-Strattman Lászlót a népbetegségek, például a tuberkulózis vagy a szembetegségek, elsősorban a vakságot okozó trachoma előfordulásának okai és kezelésének lehetőségei érdekelték. Az orvostudomány ekkoriban vált a társadalmi problémák tudományos megértésének, elemzésének és gyakorlati kezelésének egyik kulcsterületévé: a prevenció, a szűrés és a célzott kórházi infrastruktúra kiépítése már nemcsak egyéni, hanem közösségi felelősségként jelent meg, és a legújabb kutatások eredményeit sikerrel alkalmazó gyakorló orvosok szerepe egyre inkább felértékelődött.

A köpcsényi kórházban Batthyány-Strattmann elsősorban szemészeti és belgyógyászati, kisebb részben pedig sebészeti és szülészeti eseteket kezelt. A betegellátás ingyenes volt, és az első tíz évben több mint egymillió aranykoronát fordított saját vagyonából az intézmény fenntartására. Az I. világháború alatt a kórházat jelentősen kibővítette, emellett felesége, Coreth Mária Terézia hadiárvák számára óvodát alapított. A Monarchia felbomlását követően – Köpcsény Ausztriához kerülése után – székhelyét áthelyezte Körmendre, ahol a családi kastély egyik szárnyában modern szemklinikát rendezett be.

Orvosi tevékenysége itt is példátlan intenzitással folytatódott: évente mintegy ötezer beteget kezelt, és több mint húszezer szemműtétet végzett. Páciensei túlnyomó része a legszegényebb társadalmi rétegekből került ki, számukra nemcsak az orvosi ellátás, hanem a gyógyszerek és a szemüveg is ingyenes volt, sőt olykor az utazási költségeiket is megtérítette. Napi 80–100 beteget fogadott, és munkáját precízen dokumentálta: eseteit fényképekkel, röntgenfelvételekkel illusztrálta.

1931-ben hunyt el Bécsben. A Batthyány családi sírboltban, Németújváron helyezték örök nyugalomra. Boldoggá avatási eljárása 1944-ben kezdődött meg, azonban a politikai ellenállás miatt évtizedekre megszakadt a folyamat. Végül 2003-ban II. János Pál pápa avatta boldoggá.

Ajánlott irodalom