Az Akadémia kiadásában megjelenik Vikár Béla etnográfus Kalevala-fordítása

Vikár Béla (1859–1945) etnográfus, műfordító készítette el az első teljes Kalevala-fordítást az eredeti finn szöveg alapján. Vikár a Budapesti Tudományegyetemen töltött éveitől kezdve fordított részleteket a finnek nemzeti eposzából, a Kalevalából, majd a Kisfaludy Társaság 1905-ben kiírt műfordító pályázata indította a teljes szöveg átültetésére. Az öt magyar változat közül az Akadémia kiadásában megjelent Vikár-fordítás a leghíresebb, amelyen a fordító több mint húsz évig dolgozott.

Vikár Béla a Somogy megyei Hetesen született, református lelkészi családban. Sokrétű munkásságának szerves része volt az édesanyja által inspirált népköltészeti és népzenei gyűjtés, illetve a műfordítás. Az 1870-es évektől gyűjtött szülőföldjén, amely meghatározó helyszíne volt munkásságának. Az egyetemi évei alatt Budenz József nyelvész, az MTA levelező tagja biztatására kezdett finnül tanulni. 1889-ben feleségével, Krekács Júliával az Orosz Birodalomhoz tartozó, finnek által lakott Szortavalába utaztak, hogy megismerjék a Ladoga-tó északi részén élő karjalai énekesek előadásmódját, repertoárját. A közös úton Vikár Béla folklorisztikai adatokat gyűjtött, Krekács Júlia pedig fényképeket készített. Ez a terepmunka alapozta meg a Kalevala fordítását, jelentősen hozzájárulva a szöveg nyelvi és gondolati világának mélyebb megértéséhez.

A Kalevalát Elias Lönnrot finn orvos, néprajzkutató, botanikus és filológus állította össze karjalai hősi és epikus énekekből. A szövegre erős hatást gyakorolt a 19. századi nacionalizmus és a romantika eszméje, és egyben megalapozója is lett a finn nemzeti identitásnak. A korszakra Európa-szerte jellemző volt az ősi epikus költészet felé fordulás, amelyet a közös nemzeti múlt megteremtésének igénye vezérelt. A 32 rúnót (éneket) tartalmazó Ős-Kalevala első finn kiadása 1835-ben, majd a ma ismert, 50 rúnó terjedelmű változat 1849-ben jelent meg. A Kalevala szövege valós, a szájhagyományban fennmaradt népköltészeti műveken alapul. Ezeket a korszak sajátosságainak megfelelően Lönnrot ültette át irodalmi stílusba. Az első magyar fordítás 1871-ben jelent meg, amelyet Barna Ferdinánd könyvtáros, az MTA levelező tagja készített el egy német nyelvű szövegváltozat alapján.

Vikár fordítása azért jelentős, mivel nyelvtudása révén eredetiből ültette át a finn szöveget magyarra, illetve a népköltészeti gyűjtései és a finn terepmunkája nyomán jó rálátása volt a folklorisztikai alkotások nyelvi sajátosságaira és társadalmi hátterére. Vagyis nem pusztán egy irodalmi igényű feldolgozást készített és nem csupán a művelt olvasóközönség részére. Vikár számára fontos volt, hogy az akadémiai kiadás mellett egy rövidített, egyszerűsített és hozzáférhető kiadvány is készüljön a Kalevalából, amely az eredeti kiadás centenáriuma alkalmából, 1935-ben jelent meg. Vikár Bélát 1911-ben választották az MTA levelező tagjává. Akadémiai székfoglaló előadását A székely népköltészetről címen tartotta meg 1912. január 8-án.

Ajánlott irodalom