Megjelenik Borovszky Samu történész, akadémikus szerkesztésében a „Magyarország vármegyéi és városai” első kötete

A Borovszky Samu történész szerkesztésében Magyarország vármegyéi és városai címmel, Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája alcímmel megjelenő munka egy huszonhat kötetből álló történettudományi-földrajzi enciklopédia. A kötetek 1896 és 1914 között jelentek meg az Országos Monográfia Társaság kiadásában.

A sorozat szerkesztője, Borovszky Samu (1860‒1912) történész, 1883-ban a Budapesti Tudományegyetemen szerzett bölcsészdoktori és magyar–történelem szakos tanári diplomát. Ezt követően az Magyar Tudományos Akadémia főtitkári hivatalának írnoka (1883–1884) lett. Korábban Lónyay Menyhért gróf titkára (1882–1884) is volt, majd az MTA irattárnokaként (1884–1894) és irodaigazgatójaként (1894–1912) tevékenykedett. 1908 decemberében a Magyar Történelmi Társulat titkára lett, majd a Századoknak, a Társulat folyóiratának szerkesztője. Tagja volt a Heraldikai és Genealógiai Társaság, a Történelmi Társulat és a Néprajzi Társaság választmányának, valamint a Révai Lexikon és a Nagy Képes Világtörténet munkatársaként is dolgozott. 1899-ben választották az Akadémia levelező tagjává. Középkori és kora újkori magyar és egyetemes történelemmel, helytörténettel, magyar őstörténettel és a népvándorlás korának történetével foglalkozott.

A millennium előtti évtizedekben több megyében és városban megfogalmazódott az igény arra, hogy az évforduló alkalmából megírassa saját történetét. Ekkor készült el például Békés, Bereg, Zala és Fejér megye vagy Szeged, Székesfehérvár és Pozsony város történeti feldolgozása. A Történelmi Társulatban már az 1870-es években foglalkoztak megyei monográfiák megírásának gondolatával, de csak 1893-ban vették elő újra a tervet, és csak 1896-ban sikerült elindítani a sorozatot. Az egyes köteteket elsősorban a helyi szerzők írták, az anyag szerkesztésére és a sorozat gondozására létrejött a monográfia „állandó munkatársainak bizottsága”, amelynek az első években Rákosi Jenő, a Budapesti Hírlap főszerkesztője volt az elnöke. Az első négy kötetet Sziklay János és Borovszky Samu együtt szerkesztették, az állandó bizottság tagjai pedig tudósok, újságírók, valamint más intézmények képviselői voltak.

Az egyes kötetekben a szerzők bemutatják a megyék földrajzi helyzetét és az 1890-es népszámlálás adatai alapján közlik a lakosság számát. A községek alfabetikus rendszerű leírásában szerepelnek a népességre, iparra, főbb épületekre, közlekedésre és postára vonatkozó legfontosabb adatok, a templomok és egyházi épületek esetében történeti visszatekintéssel. A községek után a törvényhatósági jogú városok, a rendezett tanácsú városok bemutatása, majd néprajzi fejezet következik. A szerzők foglalkoznak a közigazgatással, a tudományos és művészeti élettel, közlik a megyében született írók életrajzát. A kötetekben külön fejezetet kap az ipar és mezőgazdaság, a kereskedelem, a megye átfogó története és a nemesi családok genealógiája is.

Magyarország 63 vármegyéje közül 21 vármegye, valamint Szatmárnémeti szabad királyi város és Fiume monográfiája készült el. Leginkább azok a vármegyék kerültek a sorozatba, amelyekről az 1880-as és 1890-es években nem írtak történeti összefoglalót. Borovszky halála miatt a monográfia-sorozat félbemaradt, és a következő években az első világháború eseményei sem tették lehetővé a munka folytatását. A vállalkozás fontos részét képezte a 19. századi Magyarország nemzetépítési törekvéseknek, teret adva a nemzeti elbeszélés mellett a regionális szintű reprezentációnak is.

Ajánlott irodalom