Bláthy Ottó Titusz, Déri Miksa és Zipernowsky Károly szabadalmaztatják a zárt vasmagú transzformátort

Hosszú út vezetett a pusztán világításra használt kisfeszültségű egyenáramtól a jól szállítható, bármilyen ipari tevékenységhez megfelelő, multifunkcionális erősáram széleskörű használatának elterjedéséig. Ehhez pedig elengedhetetlen volt a Ganz gyár három fiatal mérnökének innovációja, a villamosteljesítmény átalakítását biztosító szerkezet, amely forradalmasította az elektrotechnikát.

„A transzformátor olyan készülék, mely a nagyfeszültségű, kiserősségű elektromos áramot kisfeszültségűvé és nagy áramerősségűvé alakítja át. Jelentősége abban áll, hogy ezt az átalakított áramot kis átmérőjű, tehát olcsó vezetéken szállítja az elektromos telepről a villanyfogyasztóhoz. A budapesti Váci úti elektromos telepen például 3000 voltos áramot gyártanak, a villamoslámpák azonban többnyire 105 voltos áramot fogyasztanak. A transzformátor tehát a 3000 voltos váltakozó áramot kis energia-veszteséggel olyan áramra alakítja el, mely a villanylámpáknak legjobban megfelel” – magyarázta a Magyar Hírlap 1935-ben a laikus közönségnek egy könnyen értelmezhető, helyi példán keresztül, hogy az akkor ötvenéves találmány miként tette lehetővé a fogyasztóhelyek egymástól való függetlenítését.

A trafó szabadalma a Ganz-Villamossági Művek 1878-ban létesített Elektrotechnikai Osztályáról származik. Az osztályvezető, Zipernowsky Károly (1853–1942) a frissen a gyár szolgálatába lépett Déri Miksával (1854–1938) már 1882-ben öngerjesztésű váltakozó áramú generátort szabadalmaztatott a Nemzeti Színház ezer izzólámpából álló világításának táplálására. A teátrum így a világon az elsők között használt elektromos áramot a világításhoz. Bláthy Ottó Titusz (1860–1839) 1883-ban lépett be az Elektrotechnikai Osztályra, és már az 1884-es torinói világkiállításon ő képviselhette a gyárat. Olaszországban figyelt fel az indukció jelenségét felhasználó, a tekercsek között a mágnesességet hatékonyan közvetítő vasgyűrűkre épülő kezdetleges transzformátorokra. Ezt kollégáival továbbfejlesztve létrehozták az első energiaátvitelre stabilan alkalmas, zárt vasmagú transzformátort. A találmány premierje az 1885. május 2-án megnyílt Magyar Országos Kiállításon volt: az expo teljes világítása az új elosztási rendszerrel készült, így egyúttal a fejlesztés reklámjaként szolgált. A világszinten ZBD (Zipernowszky–Bláthy–Déri) néven elterjedt szerkezet óriási bevételt hozott a Ganznak: a Bécs világításának koncesszióját és a Rómát ellátó tivoli vízierőműnek a várossal való összeköttetését biztosító távvezeték kiépítését is ennek az áttörésnek köszönhette a cég.

Mindhárom mérnök hosszú és tevékeny életet élt. Zipernowszkyt 1893-ban kinevezték a Műegyetemen újonnan megalakított Elektrotechnika Tanszék tanszékvezető egyetemi tanárának, és elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagságát. Bláthy Kandó Kálmán 1931-es halála után átdolgozta a Kandó-mozdonyok fázisváltójának konstrukcióját, de mérnöki munkája mellett időt szentelt hobbijainak: a Magyar Sakkszövetség elnöki és a Magyar Autóklub alelnöki tisztségét is betöltötte, német nyelven pedig sakkfeladványokat publikált. Déri is számos további szabadalom tulajdonosa volt, többek között a róla elnevezett motorénak. A Ganz gyár pedig a magyar ipar történetének egyik legsikeresebb cégeként vonult be a kollektív emlékezetbe.

Ajánlott irodalom