Louis Pasteur (1822–1895) francia mikrobiológust és kémikust 1881. május 6-án választotta külső tagjává a Magyar Tudományos Akadémia. A modern mikrobiológia és immunológia úttörőjeként számon tartott tudós nem csupán absztrakt tudományos felfedezései révén vált nemzetközileg elismertté, hanem azzal is, hogy kutatásaival közvetlenül hozzájárult az orvosi gyakorlat átalakulásához.
Pasteur már a 19. század közepén elismert kutatóként dolgozott Franciaországban, amikor kémiai és mikrobiológiai vizsgálatai révén felfedezte a mikroorganizmusok szerepét az erjedésben és a fertőzések kialakulásában. A veszettség elleni vakcina kidolgozása mellett számos fontos elmélet és azok gyakorlati megvalósítása fűződik nevéhez, többek között például a róla elnevezett pasztörizálási eljárás vagy az anaerob (oxigén nélkül szaporodni képes) mikrobák kimutatása. Több évtizedes munkássága során elért eredményei elismeréseként választotta 1881-ben az Akadémia külső tagjává – ez a gesztus egyúttal a magyar tudományos közösség új eredmények iránti nyitottságát és nemzetközi tájékozottságát is jelezte.
A Pasteur-féle immunológiai kutatások különösen nagy hatással voltak Hőgyes Endrére (1847–1906), a kísérleti orvostudomány egyik legfontosabb hazai képviselőjére. Hőgyes a pesti egyetemen szerzett orvosi diplomát, majd előbb Kolozsváron, később pedig a Budapesti Tudományegyetemen oktatott és kutatott. Szintén 1881-ben Hőgyest levelező taggá választották (1889-től rendes tag). A Pasteur által kifejlesztett veszettség elleni vakcina hatékonyságát látva 1887-ben a magyar kormány Hőgyest bízta meg a módszer tanulmányozásával. A francia példát követve ő kezdeményezte, hogy Budapesten is létrejöjjön egy olyan intézet, amely a veszettség megelőzésére szolgáló oltásokat biztosítja a lakosság számára.
A budapesti Pasteur Intézetet 1890. április 15-én avatták fel Hőgyes vezetésével. Az intézet egyaránt foglalkozott az oltások beadásával, a veszettség tanulmányozásával, valamint a fertőző betegségek elleni védekezés tudományos megalapozásával. Az Akadémia nemcsak szimbolikus, hanem anyagi támogatással is hozzájárult a működéshez. A budapesti intézet az első olyan komplex intézmény volt a Monarchia területén, amely ilyen jellegű specializált közegészségügyi feladatokat látott el, különös figyelemmel a kutyaharapásos esetek követésére, az érintettek megfigyelésére és a vakcinálás lebonyolítására. Az intézet napi működéséhez hozzátartozott az oltóanyag előállítása, tárolása és beadása. A Hőgyes-féle, az eredetihez képest továbbfejlesztett és először Budapesten használt ún. „hígításos” eljárást az 1900-es évek elejétől a legtöbb külföldi intézet átvette.
1891 és 1896 között évente átlagosan 1500–2000 személy kapott veszettség elleni kezelést. Az intézet működése során fokozatosan bővítette tevékenységi körét: idővel a diftéria, a himlő és más fertőző betegségek ellen is végeztek kutatásokat, illetve megelőző programokban is részt vettek.
A Pasteur Intézet nem csupán klinikai és laboratóriumi munkát végzett, hanem oktatási szerepet is betöltött: orvostanhallgatók és fiatal orvosok tanultak itt az új immunológiai módszerekről, fertőzéselméletekről és a védőoltási gyakorlatról. Ezzel az intézet hozzájárult a modern bakteriológiai szemlélet hazai terjesztéséhez. Hőgyes több magyar és külföldi szaklapban is publikálta eredményeit, ezzel biztosítva, hogy az intézet munkája nemzetközileg is ismertté váljon. Az intézet folyamatos működését biztosította, hogy a városi hatóságok, az egészségügyi kormányzat és a Magyar Tudományos Akadémia is rendszeresen támogatta – részben pénzügyi eszközökkel, részben szakmai fórumokon keresztül.
Ajánlott irodalom
- Alföldy Zoltán – Sós József: Hőgyes Endre élete és munkássága. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1962. https://real-eod.mtak.hu/13674
- Hőgyes Endre: A veszettség ellen való védőoltás eredményei és a budapesti Pasteur Intézet. Természettudományi Közlöny 29. (1897) 333. 249–252. https://epa.oszk.hu/02100/02181/00333/pdf/EPA02181_Termeszettudomanyi_kozlony_1897_249-256.pdf