Megjelenik Rómer Flóris „Régi falképek Magyarországon” című munkája, a művészettörténeti műfaji gyűjtések úttörő műve

A Magyar Királyság területén fellelhető természeti kincsek és „régiségek”, tárgyi emlékek összegyűjtésének és dokumentálásának fáradságos munkáját az 1841-ben, számos akadémikus részvételével német példa alapján alapított Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Társasága (MOTT) kezdte meg. A MOTT első vándorgyűlésének szervezője, egyúttal pedig az MTA titkára, Toldy (Schedel) Ferenc 1847-ben megszövegezte a Magyar Tudományos Akadémia felszólítását „minden, a nemzeti becsületet szívén viselő magyarhoz a hazai műemlékek ügyében”, és kijelölte a műemlékvédelem ma is érvényes alapfeladatait. Rómer Flóris (1815–1889) bencés tanár és művészettörténész 1874-es kötete a század közepén megindult alapkutatások hosszas folyamatába illeszkedik. A szerző egyéni szakértelme mellett a kollektív erőfeszítésekre is támaszkodik, hiszen, ahogy könyve előszavában jelzi, „[e] kötet Magyarországnak régi falfestményeit tárgyalja, a mint ezeket eddig saját tanulmányozásaimból ismerem, vagy mint mások fürkészései után tudomásomra jutottak”.

Munkájának közvetlen előzményei kollégája, a később szintén akadémikussá választott Ipolyi Arnold A középkori szobrászat Magyarországon és A középkori magyar festészet emlékeiből című, alapvető jelentőségű első gyűjtései. Rómer munkájának előszavából kiderül, hogy nem pusztán az Ipolyi által képviselt szakmai ethosz, hanem közös élményeik is inspirálták az évtizedes gyűjtőmunkában: „Midőn az ócsai templom régiségeit 1863. augustus 2-án Ipolyi Arnold és Fraknói Vilmos társaságában tanulmányoztam, és ugyanott az ősrégi templom többszögü záradékának délkeleti falán, a csak alsó részleteiben némileg fentartott sz. Kristóf festményét láttam, soha sem hittem volna, hogy be következik még olyan idő is, mikor, a középkorban nálunk is virágzott falfestményeknek egész sorozatát fogjuk birni, egész festőiskolákat találni!”

Rómer topografikus gyűjtése az elsősorban földrajzi hely, másodsorban pedig korszak alapján csoportosított falképek részletes ismertetését gazdag illusztrációs anyaggal egészítette ki. Bár a 19. századi művészettörténet mint nemzeti tudomány küldetését szem előtt tartva törekedett a magyar emlékek európai színvonalának bizonyítására, kutatói szigora visszatartotta a korban divatos koncepciózus, önkényes datálásoktól, így a tudománytörténészek azóta is hangsúlyozzák korszerűségét.

Rómer, aki 1860-tól az akadémia levelező, 1871-től rendes tagja volt, a Magyar Tudományos Akadémia Archaeológiai Bizottságnak kiadásában jelentette meg kötetét. A Bizottság megalakulása fontos lépés volt a hazai kutatás intézményesítésében, ugyanis addig az 1850-ben az uralkodó, Ferenc József császári rendeletével létrehozott, az építészeti műemlékek felkutatását és fenntartását célzó központi állami bizottság Magyarországra is kiterjedő hatáskörébe tartozott az emlékek felkutatása és lajstromba vétele. Mind Ipolyi, mind Rómer támogatta az osztrák intézmény tevékenységét a magyar műemlékek érdekében. Ipolyi a kezdetektől tagja volt az 1858-ban az MTA égisze alatt megalakuló Archaeológiai Bizottságnak, 1860-ban pedig meghívták a tagságba Rómer Flórist és Henszlmann Imrét. E három, a Bizottság 1859-ben alapított Archaeologiai Közlemények című folyóiratában rendszeresen publikáló tudóst szokás „műemlékvédelmi triászként” emlegetni, ami jelzi úttörő jelentőségüket.

Ajánlott irodalom