Charles Darwin angol természettudóst az Akadémia külső tagjává választják

Charles Darwin (1809–1882) angol természettudóst, a biológiai evolúció egyik legmeghatározóbb teoretikusát 1872. május 24-i nagygyűlésén választotta külső tagjai közé a Magyar Tudományos Akadémia Margó Tivadar (1816–1896) orvos, zoológus, az Akadémia rendes tagja ajánlásával. A döntés jól mutatja Darwin elméleteinek alapvetően pozitív magyarországi fogadtatását a természettudományos közösségben, és nyitottságukat az evolúciós gondolkodás iránt.

A jómódú polgári családba született Charles Darwin fiatalon kezdett érdeklődni a természettudományok iránt. Az edinburgh-i egyetemen rövid ideig orvosi tanulmányokat folytatott, majd Cambridge-ben került közelebbi kapcsolatba a zoológiával és a botanikával. 1831 és 1836 között ötéves expedíción vett részt az HMS Beagle fedélzetén, amely során érintették többek között a Zöld-foki-szigeteket, Brazíliát, Patagóniát, Új-Zélandot és Mauritiust. Az úton számos tudományos megfigyelést tett, amelyek az evolúció későbbi elméletének alapjául szolgáltak.

Hazatérve Angliába tanulmányozni kezdte a fajok átalakulását; döntő inspirációt 1838-ban Thomas Malthus népesedési elmélete jelentett számára, amelynek hatására először fogalmazta meg az evolúcióval kapcsolatos elméleteit. Írásait azonban hosszú évekig nem publikálta, mígnem Alfred Russel Wallace brit természettudós az evolúcióval kapcsolatban megfogalmazott, az övéhez hasonló elméleteinek megjelenése munkája közreadására késztette. 1859-ben jelent meg fő műve, A fajok eredete, amely világszerte heves vitákat váltott ki. Darwin elméletének lényege, hogy a fajok fokozatos változások révén fejlődnek, a legéletképesebb egyedek pedig a természetes szelekció során választódnak ki. További műveiben kiterjesztette az evolúciós elméletet az emberre is, valamint jelentős botanikai munkákat is publikált.

Magyarországra már a megjelenést követő évben, 1860-ban eljutott az evolúcióelmélet; Darwin munkáját Jánosi Ferenc az Akadémia által kiadott Budapesti Szemlében ismertette. Rónay Jácint bencés tanár, természettudós, az Akadémia levelező tagja 1864-ben, Thomas Henry Huxley biológus és Charles Lyell geológus elméleteivel kiegészítve mutatta be Darwin főbb gondolatait a londoni emigrációból küldött cikkeiben. Darwin fő művei a Királyi Magyar Természettudományi Társulat kiadásában jelentek meg, 1873-ban Dapsy László református főgimnáziumi tanár tolmácsolásában A fajok eredete, 1884-ben pedig Török Aurél orvos, az Akadémia későbbi rendes tagja és Entz Géza biológus, az Akadémia levelező tagja fordításában Az ember származása és az ivari kiválás.

1875-ös angliai látogatása során a neves magyar zoológus, Margó Tivadar személyesen is felkereste Darwint otthonában. Darwin levelezésben állt több magyar tudóssal, és bár soha nem járt Magyarországon, tudományos hatása meghatározó volt.

A magyarországi középfokú oktatásban először Pap János Dezső, a budapesti kegyesrendi főgimnázium tanárának tankönyvében jelent meg Darwin elmélete 1875-ben, és ezzel párhuzamosan az enciklopédikus jellegű ismeretterjesztő sajtóban is gyakran tárgyalták, többek között a Vasárnapi Újság és a Magyarország és a Nagyvilág közölt Darwinról és elméleteiről cikkeket, a tudományos igényű fórumok közül pedig elsősorban a Természettudományi Közlöny hasábjain jelentek meg írások az evolúcióelméletről.

Ajánlott irodalom