A Nemzeti Múzeum növénytára Haynald Lajos adományával bővül. Megalakul a Meteorológiai és Földdelejességi Magyar Királyi Központi Intézet

„Haynald érsek fölolvasását szűnni nem akaró éljenek kísérték; elnökök, tagok siettek hozzá, elismerésük kifejezésével.” – így adott hírt a Vasárnapi Újság az Akadémia 1869. április 12-én tartott ünnepi közgyűlésének egyik legérdekesebb pontjáról. Haynald Lajos (1816–1891) A Szentírási mézgák és gyanták termővényei címmel tartott székfoglaló előadása közérthető nyelvezete miatt nagy sikert aratott. Az erdélyi püspökként, majd kalocsai érsekként szolgáló főpap a botanika lelkes művelője volt. Jóllehet diplomát nem szerzett természettudományi területen, azonban a kor egyik legjelentősebb tudománypártoló mecénásaként a magyar botanika történetében szerepe megkerülhetetlen.

1870-ben, amikor a Nemzeti Múzeum új igazgatója, Pulszky Ferenc akadémikus nyolc különálló osztályt alakított ki az egyes gyűjteményekből, Haynald Lajos jelentős anyagi hozzájárulásával a Növénytár, korabeli nevén Füvészeti Osztály is önállósulni tudott. Az oktatás, a szociális ügyek és a tudomány területén is aktívan tevékenykedő Haynald édesapjának köszönhetően már gyermekkorában is növényeket gyűjtött, később teológiai tanulmányai mellett pedig a növényhatározással és a kor rendszertani kérdéseivel is megismerkedett. Erdélyben leginkább a püspöksége alatt gyűjtött növényeket. Hamar rájött, hogy a terület botanikailag a hazai és a nemzetközi közönség számára egyaránt ismeretlen. Éppen ezért támogatta Fuss Mihály és Simonkai Lajos Erdély flórájáról szóló szakmunkáinak kiadását. Kalocsai érsekként a város környékének flóráját vizsgálta. Az érseki kertbe számos botanikus kertből, köztük a bécsiből hozatott fajokat, a kert tavában spontán megtelepedő hínárt pedig új fajként azonosította. Papként botanikai érdeklődésének középpontjában a Biblia korának növényvilága állt. Flora Biblica címmel a Szentírásban szereplő összes fajt le akarta írni, ám a tervekből csupán egy tanulmány készült el az akadémiai székfoglaló beszédének javított változataként. Az írás a Magyar Növénytani Lapokban jelent meg 1881-ben.

Haynald nemcsak a Kárpát-medencei, de utazásai révén olasz, osztrák, porosz, francia és cseh fajokkal is gazdagította szárított és préselt növényekből álló gyűjteményét. Gyűjtőszenvedélyének eredménye a kor Európájának legnagyobb magántulajdonban lévő, mintegy százezer darabból álló herbáriuma lett. A kollekciónak azonban csupán egy kisebb része származik saját gyűjtésből. A botanikusok Európa szerte cseréltek egymás közt magokat, szárított és élő példányokat. A Haynald-herbárium zöme is a több mint 300 főtől származó cserélt, ajándékba kapott és vásárolt külföldi, illetve hazai fajokból áll össze. Köztük vannak az édesapa, Haynald István 1826 előtt gyűjtött darabjai is. A lelőhelyek, a gyűjtők száma és a példányszám tekintetében is jelentős herbárium nem csupán a főpap tudományos érdeklődésének bizonyítéka. Haynald ugyanis 1882-ben írt végrendeletében a Nemzeti Múzeum Füvészeti Osztályára hagyta a gyűjteményt. A ma már a Természettudományi Múzeum Növénytáraként működő részleg ezzel a kontinens egyik legnagyobb herbáriumának birtokosa lett, sőt a mai állag negyedét is az érsek hagyatéka teszi ki. A szárított és préselt növények mellett botanikai tárgyú 16–19. századi könyveit is a Növénytárra hagyta.

Ajánlott irodalom