Az 1869. évi 3. tc. által elrendelt népszámlálás lefolytatása a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium statisztikai osztálya kezdeti éveinek legnagyobb szakmai kihívása volt, amely Keleti Károly (1833–1892), a társadalmi statisztika iskolateremtő alakja, későbbi akadémikus szakmai felügyelete alatt zajlott le 1870 elején. Egy ilyen grandiózus feladat végrehajtásához szükség volt biztos szervezeti háttérre és szakértelemre egyaránt – Keleti pedig mind a szervezésből, mind a képzésből oroszlánrészt vállalt.
Keleti Károly Pozsonyban született elmagyarosodó németajkú családban. Édesapja Karl Klette, drezdai származású festőművész, József nádor udvari festője és gyermekei rajztanára, akit Károly fivére, Kelety Gusztáv is követett a művészpályán. Keleti a budai piaristáknál tanult, majd 1848-ban honvédtüzének állt. Fiatal korának és pártfogójának köszönhetően elkerülte a megtorlást, és befejezte tanulmányait. Pénzügyi tisztviselői, majd újságírói és lapszerkesztői évek következtek. Rendszeresen publikált közgazdasági, társadalomstatisztikai témákban is, 1864-től pedig részt vett a Magyar Tudományos Akadémia Statisztikai Bizottságának munkálataiban. 1867. május 25-én kinevezték a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium statisztikai szakosztályának vezetőjévé. A statisztikusképzés megszervezését is kulcsfeladatának tekintette: két szaktanfolyamot indított, ahol mások mellett maga is oktatott.
Az 1870 elején lefolytatott népszámlálás világossá tette, hogy mind a lakosság, mind a közigazgatás társadalomstatisztikával kapcsolatos bizalmatlansága és értetlensége jelentősen nehezíti az adatgyűjtést. Ez a tapasztalat, illetve az 1869-es hágai nemzetközi statisztikai kongresszuson szerzett benyomások indították Keletit a társadalomstatisztika magyarországi intézményesülése szempontjából legfontosabb munkája megírására. 1869-es kötete, az Emlékirat egyúttal javaslat Magyarország hivatalos statistikájanak szervezése tárgyában amellett érvel, hogy az összehasonlító európai statisztika létrejöttével Magyarországnak is részt kell vennie a közös munkában mind adatszolgáltatóként, mind pedig egy ágazat – a szőlőművelés és bortermelés – összeurópai adatgyűjtőjeként. A későbbiekben is részt vett a nemzetközi kongresszusokon, 1872-ben Szentpéterváron, 1876-ban pedig házigazdaként Budapesten. Az 1872-es seregszemle után létrehozták a kongresszus nemzetközi kapcsolattartásért felelős Állandó Bizottságát (Comission permanente), amelynek választott vezetőjeként érintkezésben volt a kontinens legjelesebb statisztikusaival és a nemzeti statisztikai intézményekkel.
A minisztérium kislétszámú statisztikai szakosztálya nem volt képes eleget tenni a rendszeres adatszolgáltatás követelményeinek, így Keleti 1871. április 18-án megkapta a legfelső beleegyezést az önálló statisztikai hivatal létrejöttéhez. A hivatal a továbbiakban is minisztériumi felügyelet alatt állt, de mozgástere bővült. 1874-re pedig az Emlékirat törekvései is sikerrel jártak: megszületett a 25. törvénycikk Az országos statistika ügyének szervezéséről, amely által „[a] magyar korona országai közállapotának és évről-évre változó közérdekü viszonyainak nyilvántartása elrendeltetett”.
Ajánlott irodalom
- Andorka Rudolf: A társadalomstatisztika kezdetei Keleti Károly munkásságában. Statisztikai Szemle 61. (1983) 10. 1059–1069. https://www.ksh.hu/statszemle_archive/all/1983/1983_10/1983_10_1059_1069.pdf
- A Statisztikai Szemle Keleti Károly-emlékszáma (1983/10.): https://www.ksh.hu/statisztikai-szemle-archivum#/year/1983?c=s#10
- Keleti Károly: Emlékirat egyúttal javaslat Magyarország hivatalos statistikájanak szervezése tárgyában, Pest, Athenaeum, 1869. https://www.kshkonyvtar.hu/article/4/250/keleti-karoly-1833-1892-muvei
- Rózsa Gábor: A hivatalos magyar népszámlálások és más nagy népesség-összeírások, 1870–2016. I. rész (1870–1949). Statisztikai Szemle 95. (2017) 11–12. 1159–1180.