Az Akadémia székházában megalakul a Magyar Történelmi Társulat, és megindul folyóirata, a Századok

A Magyar Történelmi Társulat egyike a legrégebbi és legnagyobb hagyományokkal rendelkező tudományos szervezeteknek. A Társulatot 1867-ben akadémikus történészek (Horváth Mihály, Toldy Ferenc, gróf Mikó Imre, Ipolyi Arnold, Thaly Kálmán, Nagy Iván, Pesty Frigyes) alapították meg az Akadémia székházában azzal a céllal, hogy az egyre számosabb és folyamatosan fejlődő történeti kutatásokról tájékoztassák a nagyközönséget.

A Társulat megalapítása nem előzmények nélküli, már a reformkorban volt arra vonatkozóan kezdeményezés, hogy a történeti kutatások önálló intézményi keretek között folyjanak. 1845-ben A Magyar Történeti Társulatnak tervezett alapszabályai címmel nyomtatásban is megjelent egy leendő történelmi társaság alapszabályainak tervezete, amelyet négy egymás után tartott ülésen vitattak meg a kor tudósai. A Társulatot három osztályra tervezték osztani: történelmi, régészeti és statisztikai. Az egyes osztályok tervezetei több évtizedre szóló hosszútávú programot tartalmaztak, de osztályonként csupán 5‒6 történész, régész és statisztikus állt készen a munkára. A kezdeményezés idő előttinek bizonyult. 

A forradalom és szabadságharc időszakát követően a neoabszolutizmus évei sem kedveztek tudományos társulatok alakulásának, maga az Akadémia is új alapszabályon dolgozott annak érdekében, hogy folytatni tudja működését.

A következő évtized közepére enyhülő politikai légkör már kedvező helyzetet teremtett az Akadémia és a tudományos közélet számára is, így az 1867-es év mozgalmasan indult. Február 2-án ült össze a Történelmi Társulat megalakulását előkészítő első értekezlet Ipolyi Arnold elnökletével. Ezen és a következő üléseken elfogadták a Társulat alapszabályának elveit, majd tárgyaltak a működés és a szabályzat részleteiről. A Magyar Történelmi Társulat 1867. május 15-én tartotta meg első közgyűlését, amely során megválasztották a Társulat tisztviselőit is: Mikó Imre gróf lett az elnök (1867‒1876), Horváth Mihály (1867‒1877) és Ipolyi Arnold (1867‒1877) az alelnökök, titkárnak pedig Thaly Kálmánt választották meg (1867‒1875). A tagok száma gyors ütemben nőtt, az év végére már 600 főt számlált. A Társulat célitűzése a magyar történettudomány minden ágának művelése, valamint széleskörű érdeklődés ébresztése a diszciplína iránt. Ennek elérése érdekében vállalta történettudományi munkák kiadását, valamint nyilvános gyűlések és tematikus kirándulások szervezését. 

A Társulat tudományos folyóiratot is indított Századok címmel, amelynek ötletét Pesty Frigyes már korábban, 1864‒65 folyamán felvetette, ezért először őt szánták a lap szerkesztőjének, de végül Thaly Kálmán töltötte be ezt a pozíciót, a szerkesztőbizottság elnöke pedig Horváth Mihály lett. Az egyes számokban a magyar történelemmel foglalkozó tanulmányok jelentek meg, valamint hazai és külföldi könyvek bírálata kapott benne helyet. A Századok a magyar történettudomány legrégebbi folyóirata és ma is vezető szerepet tölt be a történettudományi kiadványok között.

A Magyar Tudományos Akadémia történeti osztálya mellett a Magyar Történelmi Társulat is intézményi kereteket biztosított a magyar történetírásnak, jelentős mértékben hozzájárulva ezzel annak professzionalizációjához.

A Társulat tagjai fontos szerepet vállaltak és vállalnak a levéltári kutatásokban, a legfontosabb történeti iratokat megjelentető forráskiadványok összeállításában és a Magyarország történetének korszakait bemutató szaktudományos és tudománynépszerűsítő összefoglalók elkészítésében is.

Ajánlott irodalom