1863-ban a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya hat személyt javasolt a tudós testület levelező tagjának, így gróf Festetics Leó és Erkel Ferenc zeneszerzőket, Szemere Miklós és Lévay József költőket, Télfy János klasszika-filológust és Madách Imrét (1823‒1864), a Kisfaludy Társaság tagját és Az ember tragédiájának „jeles szerzőjét”. A 24. akadémiai nagygyűlés alkalmával, 1863. január 12-én tartott tagválasztáson Madáchnak sikerült összegyűjtenie a szükséges szavazatokat, méghozzá az ülés jegyzőkönyvének tanúsága szerint első helyen végzett 32 igen és 3 nem szavazattal. Madách elsődlegesen a Tragédia kapcsán nyerte el a levelező tagságot, de nem ez volt az első sikere, amit a művének köszönhetett. 1862-ben Arany János, aki közreműködött a drámai költemény szövegének javításában, felolvasta az első négy színt a Kisfaludy Társaságban, ahol hatalmas tetszést aratott. A Tragédia jelentős szerepet játszott abban is, hogy Madáchot a Kisfaludy Társaság tagjává választották. A mű első kiadásához szintén csak a Kisfaludy Társaság tagjai juthattak hozzá. Madách tehát rövid időn belül két jelentős testület tagjává vált drámai költeményének köszönhetően, mely gyakorlatilag az irodalmi beérkezést jelentette számára. Madách műve azóta is a magyar irodalom legnagyobb hatású drámai alkotása, amely az emberiség örök kérdéseit (szabadság, haladás, hit és kétség) vizsgálja. Gondolatiságával és szimbolikájával időtlen, világirodalmi léptékű alkotás. Madách azóta is elsődlegesen a Tragédia szerzőjeként él a magyar kulturális emlékezetben, annak ellenére, hogy novellisztikája, költészete, újságírói, politikai, valamint további drámaírói munkássága szintén figyelmet érdemel. Utóbbi szorosan kapcsolódik az Akadémiához is, hiszen művei közül többet is (Férfi és nő, Csák végnapjai, Mózes) benyújtott a testület drámai pályázataira, de ezek közül csupán a Csák végnapjai nyert dicséretet 1843-ban.
Az állandó anyagi gondokkal küzdő Madách a Tragédiából származó 327,5 forintos tiszteletdíjából 200-at felajánlott az Akadémia székházának felépítésére. Azonban nem ez volt az első adománya a testület számára. 1862-ben a nógrádi útjukon meglátogatta Madáchot alsósztregovai (ma: Dolna Strehová, Szlovákia) kastélyában két akadémikus, Rómer Flóris és Kubinyi Ferenc. A két tudós megtekintette a Madách család gondosan rendezett könyvtárát, ahonnan a költő a látogatás emlékére egy német nyelvterületen nyomtatott ősnyomtatványt ajándékozott az Akadémiának.
1862-ben a Kisfaludy Társaságban Az aesthetika és a társadalom viszonyos befolyása című értekezésével foglalta el a helyét. Az Akadémia Alapszabályai értelmében a megválasztott tagoknak egy éven belül szintén székfoglaló előadást kellett tartaniuk, melyet azonban Madách betegsége miatt Bérczy Károly olvasott fel 1864. április 18-án. Madách A nőről, különösen aesthetikai szempontból című értekezésében nem a nőknek a korszakban gyakran hangoztatott alacsonyabbrendűségéről beszélt, hanem sokkal inkább azt emelte ki, hogy ha a nők a férfiak világára jellemző tevékenységeket folytatnak, kilépnek a számukra kijelölt hagyományos szerepkörből, ezáltal kevésbé tudnak kiteljesedni. A Madách által megfogalmazott nőkép a korszakban egyáltalán nem tekinthető meglepőnek.
A székfoglaló előadás tartalmát Madách Arany János Koszorú című lapjában tette közzé, folytatásokban. A szöveg nem keltett nyilvános vitát, de Veres Pálné, a magyarországi nőemancipáció úttörője két magánlevélben fejtette ki véleményét az írónak. Leginkább az a gondolat háborította fel, hogy a nő nem emelkedhet a férfi szellemi színvonalára. Egyes értelmezések szerint ez ösztönözte arra, hogy felkarolja a nőnevelés kérdését, ami oda vezetett, hogy 1867-ben megalapította a Nőképző Egyletet, majd annak leánynevelő intézetét, mellyel gyakorlatilag megindulhatott Magyarországon a leánygimnáziumi képzés.
Ajánlott irodalom
- Babus Antal – Mázi Béla: „mennyi szellem, mennyi őserő”: Százötven éves Az ember tragédiája. Budapest, MTA KIK.
http://madach.mtak.hu/ - Rétfalvi P. Zsófia: „Óh ő, ha te…”: Madách Imre előíró nőképéről. In: XXVIII. Madách Szimpózium. Szerk.: Máté Zsuzsanna – Varga Emőke. Szeged ‒ Balassagyarmat, Madách Irodalmi Társaság, 2021. 187‒195.