Az alapszabályok kényszerű módosítása és az első nagygyűlés a szabadságharc leverése után

A szabadságharc leverését követően az MTA elnöke, Teleki József (1790–1855) nem feledkezett meg kötelességéről és az Akadémia célkitűzéséről, ezért már 1850 januárjában körlevelet intézett a tagokhoz, amelyben felszólította őket, hogy folytassák tudományos munkájukat.

 Az Akadémia működését tovább nehezítette az 1852. november 26-án kiadott császári pátens az egyletekről, amelynek értelmében az intézménynek működési engedélyért kellett folyamodnia. Teleki azonban vonakodott ezt teljesíteni, mert úgy vélte, ez a rendelet az Akadémiára nem vonatkozik, mivel az egyrészt nem egylet, másrészt pedig már rendelkezik császári engedéllyel. Érvelését az udvar azonban nem fogadta el, ezért német nyelven, három példányban kellett engedélyért folyamodnia. Teleki féltette az Akadémia önállóságát és nemzeti jellegét, ezért külön bizottságot állított fel annak érdekében, hogy egy új alapszabály-tervezetet dolgozzanak ki, igazodva a fennálló körülményekhez. Ezzel a lényegi elemeket érintetlenül hagyta, a már megvalósult reformokat is beleértve. Az újraszabott alapszabályokat 1854 tavaszán terjesztették fel, a jóváhagyásig az intézmény egy kormánybiztos felügyelete alá került. Ferenc József császár végül 1858 februárjában írta alá az udvar által módosított alapszabályokat, amely alapján a tudományok magyar nyelvű művelése nem tartozik az Akadémia feladatai közé és az intézmény szervezeti tekintetben a kormány irányítása alá kerül. Az Akadémia igazgatótanácsa nem értett egyet ezzel a módosítással, mivel eltér az alapítók szándékától és az Akadémia céljától. A módosításra vonatkozó feliratot Deák Ferenc fogalmazta meg, aki azt is hangsúlyozta, hogy az Akadémia nem állami intézmény. Az uralkodó azonban nem változtatott februári döntésén.

A Teleki halálát követő tisztújításon, 1855 tavaszán, Dessewffy Emil lett az Akadémia első elnöke, Eötvös József pedig a másodelnök. Miközben az alapszabályok jóváhagyására vártak, mindketten felvették a kapcsolatot a Döblingben lévő Széchenyi Istvánnal, és értesítették őt a fejleményekről, amelyeket a gróf is aggódva figyelt. Ennek az Akadémia igazgatótanácsához 1858. november 6-án intézett levelében adott hangot. Széchenyi leginkább azt sérelmezte, hogy az udvar ezzel az intézkedéssel elveszi az Akadémiától azt a lehetőséget, hogy eleget tegyen céljának, amely „honi nyelvünk magasbra állitása” volt. Az Akadémia vezetősége azonban visszhang nélkül hagyta Széchenyi megkeresését, és annak érdekében, hogy az Akadémia számára újra kinyílhasson a cselekvési tér, végül az 1858. november 20-án tartott igazgatótanácsi ülésen elfogadták a Ferenc József császár által jóváhagyott alapszabályokat.

Tizenegy év kihagyás után 1858. december 20-án ült össze az Akadémia 17. közülése, amely Dessewffy Emil megnyitó beszédével kezdődött. Ebben az elnök szólt az Akadémia 1848 előtti és utáni szerepéről, és kiemelte, hogy az intézmény „nem lehet egyéb, mint egy szellemi küzdtér, melyen […] élénkbe tűzött feladat: a magasabb művelődés magyarosodását tudományterjesztés útján közvetíteni”.

Ajánlott irodalom