A Magyar Tudományos Akadémia legfontosabb feladatai közé tartozott a magyar helyesírás szabályainak rögzítése, valamint a magyar nyelvtan leírása mellett az úgynevezett nagyszótár elkészítése, amely minden létező magyar szót igyekezett összegyűjteni. Ezek a célok már 1831. február 20-án, az MTA első nagygyűlésén megfogalmazódtak, és a szótár elkészítésének fő felelőse a Nyelvtudományi Osztály lett.
A tudós testület először alapkutatásokat rendelt el annak érdekében, hogy a nagyszótárt össze tudják állítani. Az 1831-es nagygyűlés felszólította a tudományos osztályokat, hogy a létrehozandó nagyszótárhoz gyűjtsék össze a tudományterületeikhez tartozó műszavakat, illetve térképezzék fel a tájszavakat. Ezekből a gyűjtésekből három műszótár (matematikai és hadi, 1834; filozófiai, 1834; jogtudományi, 1837) keletkezett, valamint 1838-ban külön kiadványban közölték az összegyűjtött tájszavakat is. A nagyszótár elkészítését korábbi munkák alapozták meg, így például az 1833-ban elhunyt Kresznerics Ferenc sági plébános által összeállított magyar‒latin szótár, illetve a Toldy Ferenc és a Vörösmarty Mihály által a mindennapi használatra készített magyar‒német és német‒magyar zsebszótár (1838, 1843). Az Akadémia 1839-ben Vörösmarty és Toldy közreműködésével kidolgozta, majd közzétette a nagyszótár szerkesztésére vonatkozó szabályokat, amelyek alapján a tudományos osztályok önállóan kezdtek dolgozni. Ez a munkamódszer azonban eredménytelennek bizonyult, ezért 1844-ben átszervezték a szótárkészítés munkáját. 1844-ben fogadta el az országgyűlés a magyar államnyelvről szóló törvényt (1844: 2. tc.), amelynek érvényre jutását az Akadémia a tudomány eszközeivel, például a nagyszótár elkészítésével igyekezett segíteni.
A nagygyűlés egy szerkesztőt és egy ellenőrt jelölt ki a nagyszótár munkálatainak lebonyolításához. A szerkesztői feladatokra Czuczor Gergely (1800‒1866) bencés szerzetest, tanárt és akadémikust, míg az ellenőrzési munkálatokra Fogarasi János (1801‒1878) váltótörvényszéki hivatalnokot, nyelvészt és akadémikust kérték fel. Az Akadémia kezdetben egy értelmező szótár készítését várta el a két tagtól, míg a szavak etimológiájának vizsgálatát a későbbiekben elkészítendő nagyszótárban tervezték megvalósítani. A két megbízott azonban munkálataik során szóelemzéssel és összehasonlítással is foglalkoztak. 1847-ben bemutatták részeredményeiket a Nyelvtudományi Osztálynak, amely helyben hagyta, hogy a készülő mű egyszerre értelmező és etimológiai szótár legyen.
A szabadságharc megakasztotta a szótári munkálatokat, melyek csak 1851-ben folytatódhattak, miután gróf Teleki József akadémiai elnök meggyőzte arról az osztrák hatóságokat, hogy egy politikailag problematikus verse miatt bebörtönzött Czuczort engedjék szabadon, hogy folytatni tudja a szótárkészítést. A kettejük által összeállított munka A magyar nyelv szótára címmel összesen hat kötetben jelent meg 1862 és 1874 között. Mivel Czuczor a 4. kötet szerkesztése közben meghalt, ezért Fogarasi fejezte be a vállalkozást. Már a korszakban vitatták a minden szót magyar elemekre visszavezető szótár módszertanát, de elsősorban nem ez, hanem a felgyűjtött és megmagyarázott, a 19. századi magyar nyelvi gondolkodást tükröző gazdag szóanyag jelenti a köznyelvben csak Czuczor–Fogarasiként ismert szótár időtálló értékét.
Ajánlott irodalom
- Békés Vera: Gróf Teleki József szótártudományi elvei, a Magyar Tudós Társaság gyakorlata és a Nagyszótár. In: „Ha szabad a magyar a magyarból magyarázni”: II. Czuczor‒Fogarasi konferencia. Szerk.: Horváth Katalin. Budapest, Magyar Művészeti Akadémia, 2013. 83‒106. (A Magyar Művészeti Akadémia Konferenciafüzetei 2.)
https://mek.oszk.hu/15500/15585/15585.pdf - Horváth Katalin: Etimológiánk és a Nagyszótár szófejtő gyakorlata. In: „Ha szabad a magyar a magyarból magyarázni”: II. Czuczor‒Fogarasi konferencia. Szerk.: Horváth Katalin. Budapest, Magyar Művészeti Akadémia, 2013. 119‒138. (A Magyar Művészeti Akadémia Konferenciafüzetei 2.)
https://mek.oszk.hu/15500/15585/15585.pdf - Kosáry Domokos: Társadalomtudományok. In: A Magyar Tudományos Akadémia másfél évszázada, 1825–1975. Főszerk.: Pach Zsigmond Pál. Budapest, Akadémiai, 1975. 52‒69.
https://real-eod.mtak.hu/14862/1/AkademiaiKiado_004865.pdf